Belépés

Közigazgatási weboldalak

 

www.mkogy.hu

www.magyarorszag.hu

www.apeh.hu

www.ddrkh.hu

www.mvh.gov.hu

www.katasztrofavedelem.hu

www.police.hu

Címlap

A település bemutatása

A település története

 

Szabadi község Kaposvár (21 km) és Dombóvár (10 km) városok között, a 61-es közlekedési főút mellett fekszik, a Kapos völgye tájegység kedvező termőhelyi adottságú körzetében. Szomszéd települések: Csoma és Nagyberki. Vonattal elérhető a Dombóvár–Gyékényes vasútvonalon, ahol Csomával közös vasútállomása van. Kedvező az autóbusz-közlekedése is.

A falu a középkorban – 1696-ig – Tolna megyéhez tartozott. Neve először az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1715-ben a Batthyány, 1835-től gróf Schmiedegg és a gróf Batthyány család birtoka. (Utóbbiakat – vagyonvesztési ítélettel – a szabadságharc leverése után e területektől is megfosztják.)

A török hódoltságot jelentős értékvesztés nélkül vészelte át a falu. 1695-ben nemes község, pecsétjét 1788-tól használták. Rajzolatán három gabonaszál, csoroszlya és ekevas látható. Első népiskoláját 1770-ben alapította a római katolikus egyház. Az evangélikusok 1839-től 1937-ig tartottak fenn itt iskolát. A múlt század közepén épült templomuk – több évtizedes gazdátlanság után – néhány éve az enyészet áldozata lett, de aztán 1998-ban újjáépítették.

A falu a tanácsi rendszerben Nagyberki társközségeként szerepelt. 1990-1996 között Csomával alkotott körjegyzőséget, Csoma székhellyel. 1997. január 1-jétől a Nagyberki Körjegyzőséghez (2013. január 1-jétől Nagyberki Közös Önkormányzati Hivatal) tartozik.

Az 1970-es évekig, mintegy száz esztendőn át, stagnáló népességű község: 1870-ben 491-en, 1941-ben 570-en lakták. Ekkor a lakosság 45 %-a vallotta magát német anyanyelvűnek. 1948-ban közülük 139 főt telepítettek ki Németországba. Ingatlanjaikat Jugoszláviából ide költöztetett családok foglalták el. A lakosság számának jelentős csökkenése az 1970-es években indult meg, amikor a mezőgazdaság nem volt képes eltartani a korábban ebből az ágazatból élő családokat. Így sokan az iparban, az építőiparban és a szolgáltatásban találtak munkát, főként a közeli városokban.

A II. világháború áldozatainak emlékművét 1992-ben avatták fel, részben a kitelepítettek, illetve hozzátartozóik támogatásával. Oktatási intézmény nem működik a faluban. A Csomával együtt főként hitelből megkezdett iskolaépítés – az épület a két község által közösen fenntartott, önálló oktatási intézménynek, konyhának, ebédlőnek, pedagógus szolgálati lakásnak adott volna helyet – anyagi források híján egyelőre félbe maradt. Jelenleg az óvodás korú gyermekeket és az általános iskolai tanulókat Nagyberki fogadja.

Szabadi 128 lakóépülete 3 utcában települt. Vezetékes ivóvízzel minden háztartás el van látva. Az önkormányzat egy művelődési otthont és egy könyvtárat tart fenn. A község valamennyi útja szilárd burkolatú, 1993-ban kerékpárút is épült Csomáig. Az egészségügyi szolgálatot a helyi háziorvos, illetve a nagyberki fogorvos látja el. A községben földgázhálózat, korszerűnek mondható telefonhálózat van.

A lakosság az 1960-as évekig kizárólag mezőgazdaságból élt. Mind a kis-, mind a nagybirtokosok főként gabona- és cukorrépa-termesztéssel foglalkoztak. A II. világháború után viszonylag rövid idő alatt talpra állt a község: a régi tulajdonosok és az újonnan földhöz jutottak, a volt gazdasági cselédek gyorsan újjászervezték, illetve kialakították egyéni gazdaságukat. A termelésszerkezet további fejlődését a szövetkezetek alakítása akadályozta meg.

Ma már azonban a lakosságnak csak kisebb hányada foglalkozik mezőgazdasági árutermeléssel. Jelentős a Kaposvárra és Dombóvárra eljárók – főként szakmunkások, közép- és felsőfokú végzettségű munkavállalók – aránya. Néhányan egyéni vállalkozásba kezdtek. A faluban 8 kft működik. A munkanélküliek aránya 16 %-os.

 

A lakosság római katolikus vallású, az egyházi teendőket az attalai plébánia látja el.

Közérdekű információk

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Véletlenszerű kép

1

     

Ajánlott web-oldalak